Amikor sikerül a Rákóczi-túrós

Tudom, hogy Győrben nem téma a Rákóczi-túrós készítése, de én bizony befürödtem vele kezdőként, mert a receptekben nem írnak le egy csomó trükköt. Én most leírom úgy, hogy tényleg meg tudja sütni az is, aki csak olvasni tud!

Hozzávalók:

A tésztához:
15 dkg liszt
10 deka vaj
5 dkg porcukor
1 tojás
3-4 ek lekvár

A töltelékhez:
50 dkg túró
8 dkg cukor
1 tojássárgája (nekem 2)
2 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
1-2 ek tejföl
2 ek búzadara (nálam rizsliszt)

A tetejére:
2 tojásfehérje
8 dkg cukor
néhány csepp citromlé
lekvár

1. A lisztet és a vajat elmorzsoltam gyorsan, hozzáadtam a porcukrot, végül a tojással összegyúrtam az egészet. Ekkor hűtőbe tettem vagy fél órára, amíg a vaj kicsit megdermedt újra.
2. Ekkor már a sütőpapíron jól kisodortam kb. 30x30 cm-esre. Így könnyű volt átemelni a tepsibe.
3. 180 fokon 12 perc alatt világosra sütöttem.
4. A töltelék összetevőit csak jó simára kevertem.
5. Amikor kivettem a tésztát, elfeljtettem megkenni lekvárral, mert épp a lábamra akaszkodott kis Gergő, én meg a forró tepsi miatt aggódtam, de nem rontotta el a sütit. Szóval én itt csak a túrós tölteléket oszlattam el a tészta tetején, majd visszatoltam a sütőbe 8 percre a recept szerint, de bent hagytam még vagy 6 percet.
6. Ez idő alatt kikevertem a tojásfehérjét a cukorral gőz felett, mert így majd nem folyik szét a sütemény tetején. Habzsákba is töltöttem végül, és lám, most sikerült szép csíkokat húznom, amik aztán meg is maradtak.
7. A rácsozott tetejű süteményt újabb 5 percre toltam vissza az ekkor már csak 160 fokos sütőbe, de végül továbbhagytam sülni, amíg megbarnult picit a fehérjehab.
8. A létező összes maradék lekvárt elhasználtam rá, és megállapítottam, hogy eper- és málnalekvárral jobb, mint baracklekvárral. De persze mindenki töltse saját ízlése szerint.